négylovastörténetek

Egy kezdő író gondolatai

Menü
Eltűnt Személyek-Tomori Patrícia



TOMORI PATRÍCIA
Személyes adatok
Név: TOMORI PATRÍCIA
Születési családi és utónév: TOMORI PATRÍCIA
Nem: Nő
Születési hely: KAZINCBARCIKA
Születési dátum: 2003-09-17
Állampolgárság: MAGYAR
Születési ország: MAGYARORSZÁG
Személyleírás
Testmagasság: 156-160 cm
Testalkat: vékony
Haj szín: fekete
Haj hossz: vállig érő
Szem szín: barna
Körözési információk
Eltűnés dátuma: 2019-11-06
Körözést elrendelő szerv: ENCS RK
Körözést elrendelő szerv értesítési címe, telefonszáma, egyéb elérhetősége:
Cím: 3860 ENCS, PETŐFI U. 75/A
Tel: 46/587-277
E-mail: KIR.ENCSRK.DL@BORSOD.POLICE.HU
Fax: 06-46/587-277 56-10
Körözés elrendelés határozat száma, iktatószáma: 05030-157/390/2019 KÖR
Körözést elrendelő szervnél kapcsolattartó elérhetősége: HORNYÁK CSABA C.R.ZLS.
Körözési eljárást lefolytató szerv: ENCS RK
Körözési eljárást lefolytató értesítési címe, telefonszáma, egyéb elérhetősége:
Cím: 3860 ENCS, PETŐFI U. 75/A
Tel: 46/587-277
E-mail: KIR.ENCSRK.DL@BORSOD.POLICE.HU
Fax: 06-46/587-277 56-10
Körözési eljárás határozat száma, eljárás iktatószáma: 05030-157/390/2019 KÖR
Körözési eljárást lefolytató szerv kapcsolattartó elérhetősége: HORNYÁK CSABA C.R.ZLS.
forrás: police.hu

https://www.police.hu/hu/koral/eltunt-szemelyek/225701?fbclid=IwAR2ytam-BO3n04Tm_4wrZhcIJGyHCNGoBaxzPUW-H5yVtqrn-4wzTxS_Omw

Kérjük, hogy aki az eltűnt személy jelenlegi tartózkodási helyével, vagy eltűnésének körülményeivel kapcsolatban érdemleges információval
rendelkezik,hívja a rendőrséget:
a 107-es vagy 112-es központi segélyhívó telefonszámok a nap 24 órájában fogadják a bejelentők hívásait. vagy az ingyenesen hívható 06-80-555-111 Telefontanú zöldszámát.

Till Tamás - 2020.

Azért adom cimnek, hogy TILL TAMÁS - 2020, mert a következő évben lesz, hogy a bajai fiú 20 éve veszett nyoma.

-------------
Tagja vagyok eltűnt személyekkel foglalkozó csoportnak, így közlök egy hozzászólást, és egy kis infót.
-------------

Újabb lezáratlan aktát indítunk el, eltűntkeresői munkám során természetesen találkoztam már az egyik legrejtélyesebb magyarországi gyermek eltűnéssel a 2000-ben 11 évesen eltűnt Till Tamás esetével, amely ügy a mai napig megoldatlan vagyis nyitott maradt. Tamás Édesanyjával Katalinnal már jó ideje kapcsolatban állok és átnéztem Tamás ügyét is. Katalin elmondta nekem hogy fiát még mindig a gyerekkori fotójával keresik holott azóta eltelt 19 év, de a rendőrségtől hiába kérte a fotó öregbítését nem sikerült megalkotniuk azt.
Nos számomra ez a feladat nem tűnt annyira kivitelezhetetlennek, és agy kedves hölgy is segített benne így bár talán nem a legprofibb módon, de egy egyszerű bárki számára elérhető mobilos képszerkesztő applikáció segítségével megpróbáltuk rekonstruálni Tamás ma hogyan nézhet ki, miként hathattak rá az időközben eltelt évek. Több verziót is készítettünk amelyet most ezen a poszton közzé teszünk, hátha ezzel segíthetjük a hatóságok munkáját. Hozzáteszem mindez azért sikerülhetett mert Tamásról egy viszonylag jó minőségű körözési fotó állt rendelkezésünkre a szerkesztéshez. Amennyiben a posztunk alapján bárki felismerné Tamást vagy érdemi informácíója lenne az ő tartózkodási helyéről kérjük továbbra is hívják a rendőrséget a 112-es segélyhívón, vagy a poszt végén a rendőrségi körözésében megadott elérhetőségeken az illetékes hatóságokat.
Köszönjük
E.SZ.K Hungary

A poszt további része egy 2019-es cikkből idézve:

Till Tamás 30 éves lenne idén. Tizenkilenc év telt el azóta, hogy nyom nélkül eltűnt. A szülei máig nem adták fel a reményt, tovább keresik őt egy gyerekkori fénykép alapján. Az édesanyja ugyan próbálta elintézni, hogy öregítsék a fiút a fotón, de ez nem egyszerű, így a rendőrök továbbra is a régi fényképét használják a férfi megtalálásához. Az anya már szó szerint belebetegedett a hiábavaló keresésbe

2000-ben, az akkor 11 éves bajai kisfiú biciklivel indult el a közeli az állatparkba, de nem ért oda. Mindössze a megrongált biciklijét találták meg az utcán, melyet a család azóta ereklyeként őriz a ház padlásán. Éveken át állandó készenlétben voltak, sokszor ruhában aludtak, hogy ha esetleg megtalálják a fiukat, azonnal érte tudjanak menni.

Egy májusi napon Tomika azért indult el otthonról, hogy megnézzen egy akkor született kiscsikót. A férjemmel beszélt utoljára, ő engedte el. Én ekkor nem voltam otthon, dolgoztam. Aznap hajnalban pusziltam őt meg utoljára, amikor munkába indultam"

- mondta el a Blikknek évekkel ezelőtt Tamás anyja, Katalin.

Azóta egyetlenegyszer hallott olyan hírt, még 2001-ben, amiről azt gondolta, a fiáról szól.
Egy idegen férfi hívta telefonon, aki azt mondta neki, hogy a fia életben van, és külföldön lakik, amire nem találtak bizonyítékot. Időközben felmerült a gyerekrablás és a gyilkosság lehetősége is,
az asszony pedig azóta sem adta fel fia keresését.

Három évvel ezelőtt még egy okleveles természetgyógyász és tisztánlátó segítségét is kérték a fiú megtalálásához, de ez sem vezetett eredményre. Mivel még a holttestét sem találták meg, a szülők reménykednek benne, hogy Tamás nem halt meg.

Biztos vagyok benne, hogy Tomi valahol él. Ha tudna jelentkezni, már megtette volna, hisz kívülről ismeri a telefonszámunkat. Tizenkilenc év alatt miatta nem is változtattuk meg, hogy bármikor hívhasson bennünket "

- mondta az asszony a Story magazinnak néhány hónappal ezelőtt.

Az asszony a lelke mélyén abban is bízik, hogy fia nemcsak hogy életben van, de egy napon betoppan a szülői házba.
Biztos vagyok benne, hogy egy nap hazajön a fiam. Ez egy nagyon erős anyai megérzés. Igaz, arra még nem gondoltam, mit mondanék neki, ha újra itt állna a nappaliban. Az biztos, hogy jó erősen magamhoz ölelném

- mondta Katalin a Ripostnak.

Till Tamás hivatalos rendőrségi körözése:

Személyleírás
Testmagasság: 150 cm alatt
Testsúly: 41-50
Testalkat: vékony
Haj szín: barna
Haj hossz: rövid
Arc forma: kerek
Szem szín: barna
Szem tónus: sötét
Szájforma: vékony ajk
Bőrszín: fehér
Megjegyzés: bal lábán a bokájánál tenyérnyi felületen ekcémás amit állandóan kivakar.
Körözési információk
Eltűnés dátuma: 2000-05-28
Körözést elrendelő szerv: BAJA RK
Körözést elrendelő szerv értesítési címe, telefonszáma, egyéb elérhetősége:
Cím: 6500 BAJA, KÖZTÁRSASÁG TÉR 3.
Tel: 79/540-100
E-mail: KIR.BAJARK.DL@BACS.POLICE.HU
Körözés elrendelés határozat száma, iktatószáma: 21/A-22/2000. ÁLT
Körözést elrendelő szervnél kapcsolattartó elérhetősége: VALENTINNÉ GROLL MÓNIKA R. TZLS.
Körözési eljárást lefolytató szerv: BAJA RK
Körözési eljárást lefolytató értesítési címe, telefonszáma, egyéb elérhetősége:
Cím: 6500 BAJA, KÖZTÁRSASÁG TÉR 3
Tel: 79/540-100 BM.: 33/6737
Körözési eljárás határozat száma, eljárás iktatószáma: 21/A-22/2000. ÁLT
Körözési eljárást lefolytató szerv kapcsolattartó elérhetősége: VALENTINNÉ GROLL MÓNIKA R. TZLS.
Körözési eljárást lefolytató szerv e-mail címe: KIR.BAJARK.DL@BACS.POLICE.HU

Eltűnt Személyek - Tűske Miklós

Fokozott figyelem!!

Eltűnés miatt keresik a képen látható Tüske Miklós Győrszigeti lakost. A 69 éves férfi Bercsényi liget.92 szám alatti otthonából délelőtt 10 órakor egy erősebb vázú, fekete színű és visszapillantótükrös kerékpárral vásárolni indult Arabonába illetve Révfaluba, ahonnan azóta sem tért haza ,és tartózkodási helye ismeretlen, életjelet nem ad magáról. Tüske Miklós 170 cm magas, kb 110 kg mackós testalkatú, szemüveges, sötét őszülő hajú. Eltünésekor kék rövidnadrágot és narancssárga felsőt viselt, iratai és némi pénz van nála egy fekete autós táskában. Telefont nem vitt magával. Családja aggódva keresi ugyanis vérnyomásos beteg és az idős úrnál paranoid skrizofénia jelei kezdtek mutatkozni, az elmúlt napokban egyre erősödő üldözési mánia lett úrrá rajta, téveszmék gyötörték például hogy őt autóval megfigyelik emiatt zavart lehet vagy elmenekülhet a keresők elől. Eltűnését már a rendőrségen is bejelentették. Mentők, kórházak lekérdezve de nem tudnak róla.
Kérjük önöket fokozottan figyeljenek teljes Győr területén ha bárki látja őt vagy fekete biciklijét, esetleg bármilyen jellegű információval rendelkezik, jelezze a rendőrség irányába a 112- es segélyhívó számon, vagy Kulcsár József KKMSZ elnöknek a 06703721471- es telefonszámon.

Ne felejtsük, a legkisebb segítség is számít, a legapróbb részlet is életet menthet !
forrás: Kulcsár Kutató - Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány

Név: TÜSKE MIKLÓS SÁNDOR
Születési családi és utónév: TÜSKE MIKLÓS SÁNDOR
Nem: Férfi
Születési hely: GYŐR
Születési dátum: 1950-05-26
Állampolgárság: MAGYAR
Születési ország: MAGYARORSZÁG
Körözési információk
Eltűnés dátuma: 2019-07-11
Körözést elrendelő szerv: GYŐR RK
Körözést elrendelő szerv értesítési címe, telefonszáma, egyéb elérhetősége: 
E-mail: KIR.GYORRK.DL@GYOR.POLICE.HU
Körözés elrendelés határozat száma, iktatószáma: 08010-157/296/2019.ALT.
Körözési eljárást lefolytató szerv: GYŐR RK
Körözési eljárást lefolytató szerv e-mail címe: KIR.GYORRK.DL@GYOR.POLICE.HU

https://www.police.hu/hu/koral/eltunt-szemelyek/155441

 

 

 

 

 

Eltűnt Személyek Keresése - Vitéz Barbara.

Sajnos ma van a szűletésnapja - 2001. augusztus 13. 

#Eltűnt neve: Vitéz Barbara
Életkor: 15 év

Eltűnt: 2016.11.25.
Lakhely: Zenta
Utolsó ismert tartózkodási hely: Zenta

Személyleírás:
157 cm magas, 47 kg, szőke félhosszú haj, barna szem, himlő miatt heg a homlokán, jobb szemöldök fölött szemölcs.

Ruházata:
Zöldes kabát, fekete blúz, kék koptatott színű farmernadrág, barna bakancs (ez a sok hónap alatt nyilván változott).

Eltűnés miatti körözés kiadva:
- nemzetközi
- Interpol

Kérjük, hogy aki az eltűnt személy tartózkodási helyével, eltűnésének körülményeivel kapcsolatban érdemi információval rendelkezik, hívja a rendőrséget!

#Görög
ΕΞΑΦΑΝΙΣΗ - #MISSING
Το όνομά της αγνοούμενης: Vitez Barbara 
Ηλικία: 15 χρόνια 
Ημερομηνία εξαφάνισης: 25/11/2016 
Τοποθεσία: Zenta 
Tελευταία γνωστή τοποθεσία: Zenta 
Προσωπικά περιγραφή: 1.57 μ, 47 kg, ξανθά μαλλιά μεσαίου μήκους, καστανά μάτια, μια ουλή στο μέτωπο της επειδή ευλογιά, κονδυλωμάτα πάνω από το δεξί φρύδι της.
Ένδυση: ένα πράσινο παλτό, μαύρο πουκάμισο, ξεθωριασμένo μπλε τζιν, καφέ μπότες (αυτό, 
προφανώς, έχει αλλάξει με τον πάροδο τους μήνες).
Λόγω της εξαφάνισης κυκλώνοντας κυκλοφόρησε:
-Διεθνές
-Interpol
Παρακαλούμε, όποιος γνωρίζει όπου είναι η αγνοούμενη ή έχει σχετικές πληροφορίες για την εξαφάνισή της, να καλέσει την αστυνομία.

#Román:
,Nume: Vitéz Barbara
Domiciliu:Zenta
Înălțime :157 cm
Vârsta: 15 ani
Greutate: 47 kg
Data si locul dispariției: Zenta (Serbia) 2016.11.25.

Detalii : O minoră în vârstă de 15 ani este căutată de poliţişti şi de familie. Barbara Vitéz a plecat de acasă, din Zenta (Serbia), în 25.11.2016, iar de atunci nu a mai revenit. Data de disparite 25.11.2016 si nu ese nici o urma de luni de zile.. Parinti cauta disperata cu ajutorul interpol.(este data in urmarire internationala si este cautata de interpol)
Ea are 157 cm înălţime, 47 kg, păr mediu blond, ochi căprui. La data dispariţiei purta un tricou negru, blugi albastru, palton verde,bocanci marou.(Deasupra sprâncenului drept are un neg, și cicatrice pe frunte.)
Cine poate oferi informaţii despre dispărută este rugat să anunţe cea mai apropiată unitate de poliţie

#MISSING!
Name: Barbara Vitéz
Age: 15
Missing since: 25.11.2016
Residency: Zenta
Last seen in Zenta
Height: 157 cm
Weight: 47 kg
Hair: blonde, half-lenght
Eyes: brown
Special features: scab on her forehead due to variola, wart above her right eyebrow
She wore a greenish jacket, black blouse, blue worn jeans and brown boots (this may have changed since she went missing)
Reported as a missing person at Interpol and hungarian police too
If you have any information about her whereabouts or you know something about the conditions of her disappearence, please call the police!

#VERMISST!
Name: Barbara Vitez
Alter: 15 Jahre alt

Vermisst seit dem 25.11.2016
Wohnort: Zenta
Letzter bekannte
Aufenthalt: Zenta

Personenbeschreibung:
157cm groß, 47kg, blonde halblange Haare, braune Augen,
wegen Pocken Narbe auf dem Stirn, Warze über der Rechten Augenbraue

Bekleidung:
grünliche Jacke, schwarze Bluse, blaue Jeans, braune Stiefel ( wurde während den letzten Monaten wahrscheinlich gewechselt )

Die Interpol und die ungarische Polizei sind eingeschaltet.

Wer das Mädchen gesehen hat oder ihren Aufenthaltsort kennt, wird gebeten, sich bei der Polizei zu melden!

#Ime #nestale #osobe: Vitez Barbara
Starost: 15 godina
Vreme nestanka: 25.novembar 2016
Adresa: Senta
Poslednje mesto boravka: Senta

Lični opis:
157 cm visoka , 47 kg , vitkog stasa , smeđa poludugačka kosa, braun oči, vidljive rupice na čelo od dečije rubeole, boginja iznad desne obrve

Odelo: zelenkasta vetrovka, crna bluza, plava farmerka, braun čizmice( odelo se posle ovoliko vremena sigurno menjalo)

Potraga izdata: međunarodna
Interpol

Molimo ko ima tačnu informaciju o njenom nestanku , ili o mestu gde moze sada da se nadje , neka odmah javi najblizoj policijskoj stanici

#Имя #пропавшей: Витыз Барбара (по венгерски: Vitéz Barbara)
Возраст: 15 лет
Дата пропажи: 2016 год 25 ноября
Место проживания: город Зента
Последнее известное место нахождения: город Зента
Описание личности пропавшей: рост 157 см; волосы средней длины, блондинка; карие глаза; имеется шрам на лбу после ветрянки; над правой бровью родинка.
Описание одежды пропавшей: зелёная куртка, чёрная блузка, синие потёртые джинцы, коричневые ботинки (естественно одежда за это время могла измениться)
Объявлен поиск:
-Интерпол
-Международный розыск
Просим всех, кто располагает любой информацией о пропавшей личности сообщить в полицию!

#Розшук:
Імя: Вітез Барбара
Вік: 15 років
Дата зникнення: 25.11.2016
Місце проживання: Cента, Сербія
Останньє місце відомості: Сента, Сербія

Особистий Опис: 157 см заввишки, 47 кг, світлі середньої довжини волосся, карі очі і шрам на лобі від віспи, над правою бровю бородавок.
Одяг: зеленувате пальто, чорна блузка, сині джинси, коричневі чоботи (це, очевидно змінилося протягом місяців).

Розшук видано:
- международно
- Інтерполом
Будь ласка, хто може надати корисну інформацію про місце перебування зниклого безвісти або про обставини зникнення, зателефонуйте в поліцію!

#Nome #Scomparso: Vitéz Barbara

Età: 15 anni
Scomparso: 2016/11/25.
Località: Senta
ultima posizione nota: Zenta

Descrizione personale:
cicatrice sulla fronte di altezza a causa di 157 cm, 47 kg, capelli di media lunghezza biondi, occhi marroni, il vaiolo, proprio sopra le sopracciglia verruche.

abbigliamento:
giacca Calce, camicia nera, jeans sbiaditi di colore blu, stivali marroni (questo è ovviamente molto è cambiato nel corso del mese).

Circling rilasciato a causa di scomparsa:
- internazionale
- Interpol

Si prega, chi fornisce informazioni significative sulla posto della persona scomparsa di residenza, circostanze della scomparsa, chiamare la polizia!

#Nombre: Barbara Vitéz
Edad: 15
Desaparecido desde: 25.11.2016
Residencia: Zenta
Visto por última vez en Zenta
Altura: 157 cm
Peso: 47 kg
Pelo: rubio, medio largo
Ojos cafés
Características especiales: costra en la frente debido a la variola, verruga por encima de la ceja derecha
Llevaba una chaqueta verdosa, blusa negra, jeans azules desgastados y botas marrones (esto puede haber cambiado desde que ella desapareció)
Denunciado como persona desaparecida en Interpol y la policía húngara también
Si usted tiene alguna información sobre su paradero o si sabe algo sobre las condiciones de su desaparición, por favor llame a la policía!

رجو الإبلاغ عند الشرطة عن فتاة مفقودة إذا تم تطابق المعلومات والبايانات التالية:
لإسم: فيتيز باربارا (Vitéz Barbara) 
العمر: 15 سنة
م فقدانها يوم 2016.11.25
مكان السكن: زنطا (Zenta) المتواجدة بالمجر (Magyarország) وهو أخر مكان قد تواجدت فيه.
الوصف:
طولها 157 سم، وزنها 47كغ، شقراء وشعرها متوسطة الطول،عيونها بنية اللون،لديها ندبة على جبينها بسبب إصابتها قبلا بمرض الجدري، لديها شامة ( زائدة جلدية ) فوق حاجبها على جهة اليمين
لبسها:
جاكيت أخضر اللون، بلوزة سوداء، جينز أزرق اللون ، حذاء شتوي بني اللون (من المحتمل أنه قد تغير لبسها
خلال هذه الأشهر).

#Kayip #Araniyor

Isim Barbara Vites
Yasi 15

Kayip oldugu Tarih 25.11.2016
Yasadigi yer Zenta

Kisi Bilgileri

157cm büyük 47 kilo uzun sacli Kahverengi Gözleri var sag kasinin üzerinde yani anlinda yara izi var.

Interpol ve Macar Polisi suan devrede.

Gören duyan veya nerede oldugunu bilen varsa lütfen Polisi arasin.

Holland:
#Vermist!

Naam: Barbara Vitéz
Roepnaam: Barbi
Leeftijd: 15 jaar
Vermist sinds: 25-11-2016
Komt uit: Zenta, Hongarije en is daar ook voor het laatst gezien

Persoonsbeschrijving:
157 cm, 47 kg, halflang blond haar, bruine ogen. Opvallend litteken op haar voorhoofd, boven haar rechter wenkbrauw.

Ten tijde van haar verdwijning droeg ze een groene jas, een zwarte blouse, blauwe spijkerbroek en bruine schoenen. (Let wel: ze is al maanden vermist, als ze nog leeft is de kans groot dat ze nu iets anders draagt)

Er wordt al maanden naar haar gezocht door de politie in Hongarije en ze staat op de lijst van vermiste personen bij Interpol.

Indien u iets weet over Barbara vragen wij u om direct contact op te nemen met de politie!

Kínai:
消失了!
名字:Barbara Vitéz
年龄:15岁
失踪自:25.11.2016
住所:Zenta (塞尔维亚)
最后在Zenta看到
身高:157厘米
重量:47公斤
头发:金发,半长
眼睛:棕色
特点:由于天花,她的额头上疤痕,在她的右眉上方疣
她穿着一件绿色的外套,黑色的衬衫,蓝色的牛仔裤和棕色的靴子(这可能改变了此后消失了)
报告为刑警组织和匈牙利警察的失踪人员
如果您有关于她的下落的任何信息,或者你知道她失踪的条件,请致电警察!

#Personne #Portee #Manquante
Nom: Barbara Vitez
Age: 15
Manquante depuis: 25.11.2016
Lieu de residence : Zenta
Hauteur: 157cm
Poids: 47 kg

Coueur des cheveux: Blond, coupe moyenne
Couleur des yeux: marron

Traits distinguantes: elle a une cicatrice au front cause par la variole, est in grain de beaute a droite au dessus du sourcil

Elle portait in jacket vert, une blouse noir, des jeans uses et des bottes marron. (Ca a peut etre change depuis qu`elle est disparue)

Elle a ete portee manquante au niveau de l`Interpol et de la police Hongroise.

Si vous detenez des informations sur sa disparition, veuillez appelez la police.

Bolgár:
#Търси се
Име: Барбара Витез
Възраст: 15
Изчезнала на: 25.11.2016
Местожителство: Зента
Последно видяна в Зента
Височина:157см
Тегло: 47кг
Коса: руса, средна дължина
Очи: кафяви
Особени белези: Белези от шарка по челото,
бенка над дясната вежда.
Носила е зеленикаво яке, черна блуза, сини захабени дънки
и кафяви ботуши(това може да се е променило от времето, когато е изчезнала)
Обявена е за изчезнала от Интерпол и от унгарската полиция.
Ако имате информация за местонахождението й или
знаете нещо относно нейното изчезване, моля свържете се с полицията!

#stratila sa Vitéz Barbara
Vékony: 15 rokov
Stratila sa : 2016.11.25
Bydlisko: Zenta (Maďarsko)
Posledné miesto kde ju videli : Zenta
Popis; 157cm vysoká. 47kg, polokratke blond vlasy. Hnedé oči. Malá jazva nad obočím. 
Posledné mala na sebe: zelený kabát, čierna blúzka, modré rifle, hnedé baganče,(pravdepodobne už sa to zmenilo)
Prosíme Vás keď máte niake informácie o dievčati okamžite zavolajte políciu.

Szlovén:
#stratila sa Vitéz Barbara
Vékony: 15 rokov
Stratila sa : 2016.11.25
Bydlisko: Zenta (Maďarsko)
Posledné miesto kde ju videli : Zenta
Popis; 157cm vysoká. 47kg, polokratke blond vlasy. Hnedé oči. Malá jazva nad obočím. 
Posledné mala na sebe: zelený kabát, čierna blúzka, modré rifle, hnedé baganče,(pravdepodobne už sa to zmenilo)
Prosíme Vás keď máte niake informácie o dievčati okamžite zavolajte políciu.

Cseh
#Pohřešujeme!
Jaméno: Barbara Vitéz
Věk: 15 
Hledaná od: 25.11.2016
Bydlište: Zenta
Naposledy viděna: Zenta
Výška: 157 cm
Váha: 47 kg
Vlasy: blond, krátce střižené
Oči: hněde
Speciálná znaky: bradavice na čele nad levým obočim.
Oblečena v zelené bundě, černa blúsa, černé rifle hněde kozačky (mohlo se změnit prúběhu).
Vedená jako hledáná osoba u Interpol a maďarska policie.
Pokud máte jakékoliv informace kde múže být, nebo víte něco jiného, kontaktujte prosím poicii.

LENGYEL: 
#ZAGINIONA
Imię i nazwisko: Barbara Vitéz
Wiek: 15 lat
Data zaginięcia: 25.11.2016.
Miejscowość: Zenta
Ostatnie znane miejsce pobytu: Zenta
Rysopis:
Wzrost: 157 cm
Waga: 47 kg
Włosy: blond, półdługie
Kolor oczu: brązowe
Znaki szczególne: blizna na czole po ospie, brodawka nad prawą brwią
Ubrania: Zielonkawa kurtka, czarna koszula, niebieskie przetarte jeansy, brązowe buty zimowe (oczywiście w tym zapewne zaszły zmiany z powodu upłynięcia wielu miesięcy)
W związku z zaginięciem podjęto działania poszukiwawcze:
-międzynarodowe 
-przez Interpol
Osoby, które posiadają jakiekolwiek informacje na temat miejsca przebywania osoby zaginionej lub okoliczności zaginięcia prosimy o bezzwłoczny kontakt z policją!

Horvát
#NESTALA
Ime: Barbara Vitez 
Godina: 15
Nestala od: 25.11.2016
Zadnje viđena: Zenta 
Visina: 157cm
Težina:47 kg
Kosa: plava, poluduga 
Oči: smeđe
Važna obilježja: ožiljak na čelu, bradavica iznad desne obrve.
Nosila je zelenkastu jaknu, crnu košulju, plave traperice i smeđe čizme (ovo se vjerojatno promjenilo od kad je nestala)
Prijavljena je kao nestala osoba Inteprolu i Mađarskoj policiji.
Ako imate bilo kakvu informaciju vezano za nestanak, molim vas nazovite policiju.

FINN
#Kadonnut
Nimi: Barbara Vitéz
Ikä: 15
Katoamispäivä: 25.11.2016
Asuinpaikka: Zenta (Senta)
Viimeksi olinpaikka: Zenta (Senta)
Pituus: 157 cm
Paino: 47 kg
Hiusten väri: vaaleat, puolipitkät
Silmien väri: ruskeat
Erityistuntomerkit: arpi otsassa isorokon vuoksi, syylä oikean kulmakarvan yllä
Vaatetus: vihreä takki, musta pusero, siniset kulutetut farkut, ruskeat saappaat (Se on nimenomaan vaihdettu monen kuukauden aikana.)
Kansainvälinen etsintäkuulutus on voimassa. Interpol. 
Mahdolliset havainnot kadonneesta tai hänen olinpaikastaan pyydetään ilmoittamaan poliisille.

#MISSING #VERMISST #ELTŰNT 
#Försvunnit ; 
Barbara Vitéz,
Ålder ; 15

#Försvunnit ; den 25.-e november , 2016
Bor; i Zenta
Den sista plats som hon var i ; Zenta

157 cm lång , 47 kg , blond mellan långt hår, bruna ögon , efter vattkoppen har hon fått ärr på pannan , höger om ögonbrun , ovanpå det en brun fläck

Kläddsel ; grön aktig jacka, svart överdel , blå jeans , bruna kängor (dom kan ha ändrats under tiden)

Har anmällt till polismyndigheterna tillnoch med Interpoll.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eltűnt Személyek Kersése- Mácsik Zoltán

Kedves Olvasó!
2019 janúár végétől az egyik közösségi oldalon csatlakoztam olyan csoportba, ahol az eltűnt személyeket keresik. Van weboldalam is, a www.missingchildren.hupont.hu.
Eredetileg eltűnt gyerekekről szól, de a helyzet úgyhozta, hogy átváltott személyek kersésébe.
Van egy személy aki még 2018 március 31.én tűnt el Győrben, ez a személy Mácsik Zoltán, aki villanyszerelő. Van egy másik személy aki úgyan ugy eltűnt szintén villanyszerelő, ő Orlik Vilmos, 2015. június 03 án tűnt el Győrben.
Közlök egy bejegyzést, amit Mácsik Zoltán lánya irt.
-

Tisztelt internetezők!
Családomat a legszörnyűbb tragédia érte. 2018. március 31-én, az édesapám, aki testvér, keresztapa, unokatestvér, nagybácsi és férj egyben, eltűnt. Tudom, hogy nagyon sok eltűnés van a világon, és miért pont ez az eltűnés lenne érdekes a sok közül? Fellehet tenni a kérdést. Ez nem egy szokványos eltűnés, bűnügyben nyomoz a magyar hatóság életvédelmi osztálya. Elmondom az apukám történetét, és hogy mit szeretnék kérni az internetet bújó közösségtől. Az édesapám, Mácsik Zoltán kint Ausztriában egyéni vállalkozó.
A apukámat felkérte egy magyar vállalkozó (É. Imre), aki Ausztriában dolgozott, egy salzburgi munkára, amit édesapám el is vállalt annak ellenére, hogy tudta, hogy bizonyos időkre elszakítja őt a szeretett családjától, tőlünk. Amit tudni kell róla, neki a családja az első, az egyetlen lány gyermeke, azaz én és a felesége, az anyukám. Heteket töltött kint, csak időközönként járt haza, hétvégén 1-2 napra. Érzelmileg mindenkit nagyon megviselt a távolság. Ő egy olyan édesapa, aki naponta többször hívja telefonon a lányát, mivel ő jelenti neki a világot, illetve a feleségét, akivel 35 éve, 14 éves koruk óta egy párt alkotnak őszinte, feltétel nélküli szeretetben. A lényeg, hogy az apukám a salzburgi munkája alatt nem kapta meg a pénzét, vagy csak alamizsna pénzt kapott, valamit az anyagköltségre, sokat panaszkodott nekünk és a családnak az apukám, hogy ott akarja hagyni, elege van, úgy érezte átverik és kihasználják a jóhiszeműségét, mivel mindig visszacsalta É. Imre egy olyan szöveggel, amivel belekényszerítette az apukám, hogy tovább dolgozzon ott, és még több, vagy újabb munkákat csináljon, a pénz összege meg csak növekedett, és ellenben nem látott semmit.
A visszacsalós szövege az volt, hogy a tulaj jön, megnézi a munkát, átveszi a munkát, majd kifizeti. Mindig amikor kiment az apukám amikorra É. Imre mondta, hogy az ausztriai milliomos ott lesz, sose volt ott. Ez ment 2017. novembertől 2018. márciusig. Az apukám sokat könyörgött meg kérte a számlázási adatokat, hogy mire állítsa ki a számlát, illetve utalásos formátumban akarta a pénzét megkapni. Márciusban egyszer csak É. Imre megkereste az aput, hogy az ausztriai milliomos megküldte a pénzét, és találkozóra hívta édesapám, aki nem akart vele találkozni, mert hogy néz már ki, hogy ő futkos a pénze után, megalázó. Meg miért pont É. Imre kapta meg az elvégzett munkájáért a pénzt? Az apu csak a pénz miatt nem ment volna el a találkozóra. É. Imre többször próbálkozott, majd kihasználva apukám jóhiszeműségét és segítőkészségét, megkérte aput, hogy március 30-án reggel 06:00 órakor találkozzanak (ünnepek időszakában), és a pénz átadása mellett egy villanymotor bekötésében szakmai segítséget szeretne tőle kérni. A találkozó aznap nem jött létre (nem tudjuk mi okból), ezért március 31. reggel 06:00 órára lett átrakva. A találkozó helyszíne: Hungary Abda, Bécsi út 1. MOL benzinkút. Március 31-én próbáltam reggel 10 óra környékén hívni az édesapukám magyar telefonját, majd apa ausztriai telefonját, de nem értem el. Egyből éreztem, hogy baj van, mivel apu soha nem kapcsolja ki a telefonjait, a telefonokat mindig előző este feltöltötte, szóval lemerülni biztos, hogy nem merültek le. Miután hatalmas félelem és aggódás uralkodott el a rajtam és anyun, bementünk a rendőrségre, bejelenteni az eltűnését. Miután bejelentettük, nem bírtam várni, azonnal mentem a találkozó helyszínére, bementem az Abda, Bécsi út 1. MOL benzinkútra, majd megkértem a kamera felvételt reggel 05:30-tól, elmondva, hogy édesapa valami szörnyűség áldozatává vált, eltűnt, könnyekkel küszködve meg hatalmas aggodalmakkal.
Egy nagyon segítőkész fiatalember meglepődve, megmutatta, és a kamerafelvételen látni, hogy apukám 05:48 perckor, a MOL benzinkút parkolójában leparkolt, majd 05:52-kor egy ezüst színű Opel Vectra megáll mellette -feltételezés-, lehúzhatták az ablakot, (már tudjuk, ez É. Imre autója volt), az autó sofőrje (olyan személy lehetett akit az apukám ismer, máskülönben nem követte volna) megkérhette, hogy kövesse őt, mivel a villanymotor bekötéséhez pontos helyszínt nem adott É.Imre, az apu kitolatott a parkolóból, addig az ezüst Opel Vectra várakozott, majd apukám mögé állt az Opel Vectrának, ekkor a 2 autó együtt elhagyta a MOL benzinkutat, jobbra fordulva Győr település irányába. Röviddel az elindulás után apukám mindkét telefonja egyszerre megszűnt. Hogy mi történt vele, hogy hol van, azóta nem tudunk róla semmit, rejtély övezi. Aznap este már bűnüggyé nyilvánította ki a nyomozó hatóság az apu eltűnését, majd az életvédelmi osztályra került. Megtalálták É. Imrénél édesapám személyes tárgyait, az autóját É. Imre autószerelőjénél. É. Imre aljas szándékból előre kitervelt nyereségvágyból elkövetett emberölés megalapozott gyanúja miatt jelenleg előzetes letartóztatásban van. Még a gondolat is szörnyű, hogy mit tehetett ez az ember az apukámmal. Az egész család szíve szakad meg. Az apukám az egyik legbecsületesebb, legszeretetreméltóbb ember akit ismerek. Imádja a családját, nagyon jó a kapcsolatunk. Kívül belül egy kedves és szerény ember, aki a családjáért él. Hogy van valakinek szíve bántani őt? Rengeteg kérdés merült fel bennünk. Miért?… Ezért megérte? Az apukám nem egy tehetős vagy dúsgazdag ember. Egy átlagos családapa. Hogy lehet az, hogy a mai napig az apukám még mindig nincs meg, miután aznap lépett a hatóság, amikor eltűnt? Mivel szerintünk az É. Imre azzal nem számolt, hogy már aznap a hatóság lépni fog. Valóban ennyire okos és ennyire rafinált, hogy ezt egymaga egyedül mind végigcsinálta? Vagy vannak segítői esetleg? A családunk álláspontja/véleménye, hogy É. Imre ezt nem egyedül csinálta.
A családunk véleménye, hogy esetlegesen bűnhálózat állhat a háttérben É. Imre mellett, mivel É. Imre azt állítja, hogy apukám belekeveredett valamibe, és É. Imre csak segítette őt külföldre menekülni. Miért állítja ezt É. Imre, hacsak nem -véleményünk szerint- saját magának van köze valamilyen rossz társasághoz. Azért is gondoljuk ezt, meg a véleményünk is ez, mert itt több eltűnés is köthető hozzá. 2015-ben Orlik Vilmos ugyan így tűnt el, mint az apukám. Autóval és személyes tárgyaival együtt, miután É. Imre találkozóra hívta őt, akárcsak az apukám. Azóta róla sem tudni semmit. A családja az ő eltűnését ugyan úgy bejelentette, de nem vették komolyan. A családja nyomozta ki, hogy É. Imrével találkozott a Vilmos, mindent ők derítettek ki, mindent ők adtak a hatóság kezébe. Ennek ellenére, az autóját a Vilmosnak mégse körözték, kétségbeesve Vilmos fia, bejelentette, hogy ellopták édesapja autóját annak reményében, hogy végre elkezdik körözni, sajnos másképp sült el, még őt hurcolták meg, és őt rabosították, illetve ő lett az első számú gyanúsított az édesapja eltűnésével kapcsolatban, miközben É. Imre röhögve élte világát és csapott be és húzott le pénzzel másokat továbbra is. Ugyanakkor, amikor Vilmos családja érdeklődtek a hatóságtól a Vilmosról, azzal söpörték le őket, hogy ha szerencséjük lesz, akkor még egy gyilkosságot vagy hasonló esetet elkövet, akkor majd újra előveszik az ügyet. Akárcsak a mi családunk, úgy Orlik Vilmos családjában is felmerült a kérdés, hogy akkor miért nem foglalkoztak az üggyel, hiszen egyértelmű volt, de akkor 2015-ben mégsem történt semmi.. Miért? Mindenkinek a fantáziájára bízom e kérdésre a választ. A telefonja a Vilmosnak is megszűntek a találkozó után, akárcsak az apukámnak. Furcsa az azonosság, a Vilmos úr és édesapám eltűnése között, kísértetiesen hasonló. Itt még pletyka szinten röppentek fel személyek, akik É. Imre környezetéből eltűntek, de őket nem nevezném meg. É. Imre lesz az új Charles Manson? Az általa, illetve a környezetéből eltűnt emberek számát nem tudjuk. Csak annyit, hogy nem a Vilmos meg nem az apukám az egyetlen, bár ez nem jelenti azt természetesen attól függetlenül, hogy minden eltűnéshez neki lenne köze, csak furcsa, érdekes.. A magyar kriminalisztika vezető bűnügyi történelmébe beírja magát, ha beigazolódik a gyanú. Arra szeretnék megkérni minden jóérzésű embert, aki tud segítsen egy megosztással, szeretnénk, ha az apukám története bejárná a világhálót, hogy minden emberhez eljusson, hogy mi történt, mi zajlik Magyarországon, hogyan kezelik az eltűnéseket, emberi életeket és hogy miért van ilyen sok eltűnés Magyarországon, bűnügy helyett közigazgatási eljárás mögé bújtatva, ezzel megkötve a nyomozó hatóság kezét. Kit palástolnak ezzel? A bűnözőket segítik!! Kérek mindenkit teljes szívemből és hatalmas szeretettel az olvasó irányába, hogy segítsenek eljuttatni minél messzebbre, szeretné a családunk, ha komolyabb szervezetekhez eljutna, akik talán tudnának segíteni az édesapám eltűnésének a körülményeinek a felderítésében illetve a személyének a felkutatásában.

Tudom, hogy erős ezzel dobálózni, hogy FBI, de bárcsak eljutna hozzájuk és becsatlakoznának, vagy egy különleges magánnyomozó aki tudja a dolgát, vagy olyan szervezet, akiknek műholdjai vannak.. Ha a családunknak az a véleménye, hogy egy bűnhálózat áll a háttérben -nagyon erős a gyanúnk-, kérem segítsenek leleplezni, segítsenek megtalálni az apukám, minden segítségre szükségünk van, kérem a világot, hogy fogjunk össze! Lehet más a kultúránk, a nézeteink, de a jóérzés és a szeretet mindenhol ugyan az! Sajnos a másik korlátja Magyarországon a bűnügyek felderítésének a bűnügyi költség. Nem várom el, és nem kötelezek senkit, hogy anyagilag támogasson minket ebben, de aki szeretne hozzájárulni az édesapám felkutatásában támogatva ezzel minket, amit erre a célra feltudnánk ajánlani a bűnügy felderítésére, szívesen és hatalmas hálával várjuk. Nyitottunk egy jótékonysági számlát az apukám felkutatására, ahova aki szeretne segíteni anyagilag, az megteheti. (Itt lesz majd a bankszámlaszám, folyamatban van) És tényleg nagyon remélem, hogy a világ összefog velünk, és a különleges szervezetek is fognak segíteni és ők is átlátják, hogy ez nem egy „sima eltűnés”. Nagyon remélem, -ha már a születésnapját az édesapám nem tudta velünk tölteni-, de a szeretet ünnepét, a Karácsonyt végre velünk fogja, a legnagyobb ajándék ez lenne a világon, semmi többre nem vágyunk. Köszönöm szépen mindenkinek, hogy elolvasta és segít!

Mácsik Adrienn, Mácsik Zoltán kétségbeesett összetört egyetlen leánygyermeke

 

A Csend Hangja 2.fejezet

Nem sokára ahhoz a részhez ér, ahol elakadt, azért figyelem az arcát, hátha sikerülhet, Bach műve.
Amikor leütötte az utolsó billentyűt, látom sikerült, mert örömet látok az arcán.

-       Sikerült, úgy tettem, ahogy mondtad, nem gondoltam volna, van köze a tánchoz. Megértettem, és köszönöm. – mondja kedves mosollyal, mert boldog.

Így mellé leülök, megfogja a kezemet, nem győzködi meghálálni.

-       Már csak a szüleimet kellene meggyőzni arra, ha elérkezik a vizsga, jöjjenek megnézni engem, nem volt hiába való a tanulás. A vizsgán vajon mit fogunk előadni? – kérdezi érdeklődve.

-       Reméljük, el fog jönni, esetleg csoda is történhet. Catherina! Ha boldognak látlak, én is az vagyok, mert egy dolgot be kell vallanom, az évekkel ezelőtti első látásra megtetszettél, az a jó szó, beléd szerettem. Kettesben vagyunk, így elmondhatom. – válaszolom, örömet látok az arcán.

-       Tényleg így gondolod, amit most mondol? A szüleim, ha megtudják, vonzódok egy fiúhoz, rögtön megtiltanák a tanulást. – válaszolja, egy kicsit szomorúan.

-       Nem kell tudniuk róla, tegyük azt tovább, amit eddig, én a gyakorlásban segítek, és, ha akarod, akár titokban találkozhatunk.

-       Amit mondtál, én is ezeket érzem, mert segítő szándékot látok benned, amióta csak meg pillantottalak évekkel ezelőtt. Pár év múlva nyíltan is vállalhatjuk. – válaszolja.

Ha már egymás mellett ülünk, az egyik kezemmel átkarolom a nyakánál, a másikkal a gyönyörű arcát kezdem simogatni.

-       Istenem, de gyönyörű vagy, csak egy puszit adhatnék, az ajkadra. – mondom kérlelve.

-       Nyugodtan. – válaszolja.

Amikor már éri, egy kicsit van nyitva az ajka, egymáshoz simulunk, hirtelen ajkúnk kezd játszadozni. Meglepetésemre másfajta csókba kezd, ami neki jól áll, így elképzelem ez tánc, ahol most a lány vezeti a fiút. Most tudatosul bennem, a középiskola legszebb lányával csókolózok, akire minden fiú bámul, ha elhalad mellette.
A csókolózást nem sokáig tart, úgy gondolom, mindketten boldogok vagyunk.

-       Nem sokára haza kell mennem, anyukám úgy tudja, itt vagyok a Konzervatóriumba, és próbálok a zongorán. Még meg sem kérdeztem, te milyen hangszert fogsz választani, - kérdezi mosollyal az arcán.

-       A szaxofont választom, ha lesz idő, eljövök, és próbálhatunk együtt. Ugye haza kísérhetlek? Ami kettőnk között most történt, ugye nem mondod el? - kérdezem.

-       Nyugodtan bízhatsz bennem. – válaszolja az ő szép mosolyával.

A zongora mellől egyszerre állunk fel, lehajtom a billentyű védőt, indulunk is az ajtó felé, nyitni kezdem éppen, amikor már nyílik, meglepetésemre édesapát pillantom meg.

-       Catherina is itt volt? Hogy tudtál bejönni? – kérdezi apa érdeklődve.

-       Leopold bácsi! Titokba kölcsön vettem a takarítótól, lemásoltattam, ne tessék elvenni tőlem. – válaszolja a lány meglepetten.

-       Nem veszem el, ha a zene vezérel. – válaszolja apa.

-       Haza kisérem, a jövő héten is tudok gyakorolni, a választott Szaxofonnal. – válaszolom.

-       Fiam, ne maradj sokáig. – válaszolja apa.

Pár lépést teszünk meg, amikor anyával találkozunk.

-       Szia Catherina! Ugye tudtatok gyakorolni? Ha jól emlékszem a zongorát választottad? – kérdezi, mosolyával az arcán.

-       Lilianenéni! Haladok, volt egy megakadásom Bach Kantátájában, de az ön fia segített, meglepődtem, az egyszerű módszerbe. Amit mondott úgy tettem, és sikerült, végig játszanom. – válaszolja Catherina, örömmel az arcán.

-       Ugye haza kíséred a lányt? Ne maradj sokáig. – mondja anya.

-       Igen édesanya, örömmel, így megkérdezhetek pár dolgot, főleg azt, ha netalán a barátjának elfogadna, hiszen már elértük azt az évet, hogy barátok lehetnénk, így a szüleit is meg kellene kérdeznem. – válaszolom.

Azt követően indulni kezdünk a bejárat felé, remélem, anya elhitte, amit mondtam.

-----


Út közben beszélgetünk, pár utcán elhaladva, elérjük, a házat ahol a lány lakik a szüleivel, így tudni fogom, mert most vagyok először vele, hogy haza kísérhetem. Elköszönök tőle, így én is indulni kezdek haza, hazafelé azon töröm a fejem, a szüleivel kellene beszélnem, a lányúk nagyon tehetséges, és a sikert akarja.

Napokkal később elérkezettnek látszik az idő, Catherina tudomása nélkül ellátogathassak a szüleihez, a szüleimnek nem mondtam el, hová megyek látogatóba.
Megérkezek, csengetni is kezdek, emeletes családi ház, az ajtó nem sokára nyílik.

-       Jó napot kívánok, az ön lányának vagyok az osztálytársa, a középiskolában, a nevem. Casimir Whitaker. – mondom

-       Szerbusz Casimir! Chaterina nincs itthon, üzensz valamit neki? – kérdezi érdeklődve, de meglepődést is leolvasható.

-       Tudom nincs itthon, inkább önökkel szeretnék beszélni, fontos dolgokról. – válaszolom.

Azt követően belépek a házba, amely jól be van rendezve, észreveszem a lány édesapját, majd belépek a nappaliba, és a fotelba leülök. Az anya a férje mellett ül, ezt természetesnek veszem.

-       Casimirnak hívnak, az ön lányának vagyok az osztálytársa, ha már délelőtt tízre kell menni, így beszélhetek önökkel. Helyes, kedves lányúk van, ha netalán szeretnék a barátja lenni, önöket kell megkérdeznem. Nem ezért jöttem.

Az édesapán valami furcsa érzésem van, az édesanyán is, mintha félne.

-       Mond, miért jöttél? Azután indulhatsz haza, mert dolgom van, nem szeretem az idegen vendégeket, még akkor is, ha a lányom osztálytársának nevezi magát. – válaszolja az apa, gúnyos arcot is észreveszek.

-       Azért jöttem, megkérdezzem önöket, ha elérkezik a vizsga idő, és vizsgát kell tenni, eljönnek-e az előadásra? A zongorán nagyon jól tud játszani, tapasztalatból mondom.

-       Az apja ként, azt kell mondanom! Ha vége lesz az egész dolognak, a zenélést ott fogja hagyni, és velem fog jönni, dolgozni. – mondja, szigorúan.

Az apa szava elgondolkoztat.

-       Miért nem engedi tovább tanítani a lányát? Ha sikerül a vizsga, akár helyet is kaphatna a Konzervatóriumban, zongora szakon. Tudnék is segíteni, mert anyukám zenepedagógus, a lánya megérdemelné, mert erre született. Ha ön nem engedi, akkor bánatos lesz, és megszakad a szíve, és egész életében önt fogja hibáztatni, még akkor is, ha az édesapja. – mondom, inkább válaszolom.

-       Ha már itt tartunk, akkor mond, mit tudsz rólam? – kérdezi, dühös arccal.

-       Annyit! Ön Chaterina apja, régebben a Konzervatóriumban dolgozott, még apám előtt, ahogy a kedves lánya mondta, valami ok miatt kellett elhagynia.

Ezek után nem értek semmit, az apa, aki neves intézményben dolgozott, miért tengeti életét alkalmi munkából, hogy segíthesse egyetlen gyermekét.

-       Régebben ott dolgoztam, azért nem szeretném, ha a lányom tovább tanulhasson, ha kitűnően fog vizsgázni, nem szeretném, hogy zaklassák. – válaszolja.

-       Nem értem, miért zaklatnák? Hiszen az a cél, minél több növendéke legyen az intézménybe? – kérdezem.

Az anyára pillantva, érzem, mintha titkolna valamit.

-       Amit ön elmondott, szeretném hallani az igazat, amit úgy gondolok, titkolnak! A lányúknak sem mondtak el, miért kellett elmennie. Felmerül a kérdés, ha önök a neves épületben dolgoztak, miért tengetik életűket alkalmi munkából, így segítve széplányúkat, akinek még modell alakja van, zongoraművész lehessen. Addig nem megyek el, és, ha a lányúk betoppan, akkor magyarázatot kellene adni, miért vagyok itt. – válaszolom, de bennem is van egy kis düh.

A szülőkön csodálkozást veszek észre, ami átment komoly tekintetbe, nem értem, hogyan mondhattam ilyet a szülőknek. Talán bocsánatot kellene kérnem, nem akarom hagyni, a szép mosolygós lányt tovább kell engedniük. Talán hagyjam a sorsra az egészet, nem, amit mondtam nekik kell válaszolniuk.

8.

A Csend Hangja 1.fejezet

Ezzel a bejegyzéssel, elkezdem közölni itt a blogon is, azt a történetet, amit még 2015 ben írtam meg, egy fuvószenekar tagjáról fog szólni, de bepillantás is milyen az élet, egy zenekarnak.

Párizsba járt az ősz, Szent Mihály útján, mondhatnánk tovább a verset.
Az utcát Ill. de Francenak hívják, amióta az eszemet tudom, a szüleimmel lakom az Adolphe Mille út 16 szám alatt, ami a 19. kerület, mert a város kerületre van osztva, a nevem Casimir Whitaker.
A házhoz udvar is tartozik, nyitott kapu várja az osztálytársaimat, a szüleim a nem messze lévő intézménybe. A Konzervatóriumban dolgoznak, az anyukámat Liliane Whitakernek hívják, aki zenepedagógus, elvitt az intézménybe, amikor elértem a hat éves kort, így megtanulhattam, mit kell tudni a zenéről. Édesapám az intézményben javítja a különböző dolgokat, a foglalkozása karbantartó, a lakásunktól az Akadémia, tizenegy percre van-, mert apa így nevezi, így tanulhattam bele a zenélésbe, és annak szeretetébe, ragadt is rám valami, mert édesanya beíratott egy középiskolába, amely kilenc percre van tőlünk.
A naptár 1986-ot ír, októberi nap, az édesapámat Leopoldnak hívják, most tizennyolc éves vagyok, és utolsó éves az Edgar Varése Collégeban, tízen vagyunk az osztályban, öt lány és öt fiú. Ha van szabadidőnk, a lányokat meghívjuk süteményezésre, az iskolához közeli kávézóba, jól érezzük magunkat, akár ismerkedéshez is vezethet, a lányokkal eltöltött idő.

Az osztályban megértjük egymást, mert mi vagyunk a többi osztály mintaképe, az összetartozás jeleként, segítjük egymást, mindenkinek az a célja, sikerüljön az érettségi, akár tovább is tanulhatunk.
A vizsgához való eljutást a tanáraink is el szeretné érni, mert meg tudják állapítani a felkészültségűnket, ha véletlenül hiányzik valamelyikünk, egyikünk vállalja a látogatást.
Október van, szombati nap, közösen reggelizünk.

-       Casimir fiam! Elkísérnél a munkahelyemre? Utána kell néznem pár dolognak, így a nagy koncert terembe kipróbálhatod a hangszereket, így megtudhatod melyik illik hozzád. Leopold! Te is szeretnél jönni velem? Ami javítani való van, azt meg szerelheted. – kérdezi édesanya, érdeklődve.

-       Édesanya! Örömmel megyek, legalább kipróbálhatom a zongorát, ami a színpadon van, ami egy neves Steinway, esetleg a trombita. – válaszolom, boldog mosollyal.

-       Jó, hogy említetted, mert lenne kis javítani való, így hétfőn másba tudnék belekezdeni. – válaszolja apa.

A reggelivel nem sokára végzünk, ami kell apának, azt a szerszámos táskájába teszi, amíg én anyának segédkezhetek a mosogatásban.
Elérkezik az az idő, hogy elhagyhassuk a házat.
Percek múlásával

-       Megérkeztünk! Indulok az alagsorba, nyugodtan végezhetitek a dolgotokat, ha végzek, benézek a nagyterembe. – mondja apa.

Belépünk az épületbe, tudom a járást, apa mögöttünk bezárja a főkaput, anya az irodai helyiség felé, én a nagyterem felé indulok.
Ahol elmegyek, a falon lévő képeket vizsgálgatom, milyen neves személyek voltak a diákjai, és nem sokára ott állok a nagyterem előtt, ha a falai beszélnének. Mielőtt belépnék a nagyterembe, mély lélegzetet veszek, és kifújom, a kezem a kilincsen van, kis távolságra nyitom, amikor a fülemet zaj csapja meg, a hangszert felismerem, zongora az. Megpróbálok zaj nélkül belépni, vajon ki az, aki használja szombat reggelén.

-----


Az ajtó a színpadi részhez vezet, aki zongorázik, az éppen háttal van, így halkan lépek tovább.
A hangszer előtt egy lány ül, megismerem, az osztálytársnőm, Catherina, pár lépésre megállok tőle, gyakorolja Bach művét, a kantáta fugát, mert felismertem.

-       Félórája ezt gyakorlom, úgy érzem csiszolni, kéne rajta. – mondja kétségbe esett hangon.

Nem sokára abba hagyja.

-       Ha lehetne választani a hangszereken, a zongorát választom, mert valahogy ezt érzem jól, és Bach művét gyakorolhatom szívesen, nem zavarnak, még kulcsom is van ide, akár éjszaka is jöhetek. Még egyszer neki kezdek, azután indulok haza, ha szüleim megtudják, nem sikerül, szobafogság, és a barátaimmal nem lehetek. Ha a szüleimre hallgatok, akkor nem ülnék most itt. – mondja bánatos hangon, érzem, mint ha könnyezne.

Ahogy látom lehajtott fejjel, egy bánatos lányt látok, hiszen Catherina a mosolyával levesz sok embert a lábáról, így hozzálépek.

-       Szia Catherina! Én szívesen segítek. – mondom.

Egyik kezemet a vállára helyezem, csodálkozott tekintettel néz rám.

-       Mióta állsz itt? – kérdezi meglepődve.

-       Pár perce, halljam, amit hallanom kell. Próbáljuk meg még egyszer, így egy elméletet is megpróbálhatunk. – válaszolom.

Mellé ülök, mert van hely, megfogom az egyik kezét.

-       Ha ez a finom gyengéd kéz, a zongora billentyűzetén szeretnének játszani, akkor adjuk meg neki az esélyt. Ha a táncban a lány vezeti a fiút, vagy fordítva, próbáljuk meg innen nézni. Hölgyem! Felkérhetném egy táncra a zongora nevében. – mondom, és hírtelen egy mosolyt veszek észre.

-       Megpróbálhatjuk, ha ön uram, nem lép a lábamra. – válaszolja.

Ahogy kell, nyújtom a kezem, amit ő elfogad, felállunk, és indulunk a tér közepe felé. Érzem, kezd megnyugodni, boldog vagyok, mert az osztály leggyönyörűbb lány kezét foghatom.

Pár lépést megteszünk, majd egymással szembe állúnk meg.

-       Most mit kell tennem? – kérdezi érdeklődve.

-       A tánc, amit választok, az a keringő, így vezetheti a lány a fiút, hiszen próbáltuk a táncórán, és sikerült, amikor a sorsolás hozta. – válaszolom.

-       Igen, emlékszem.

-       Ha már társas, akkor közel kell egymáshoz lenni, a szokásos kézfogás, a másik kezemmel, a derekadnál kell, hogy átfogjam, zene nélkül tudom, hogy nehéz lesz. Sokszor halottuk, így tudjuk, mikor ki következik. – válaszolom, kis mosolyt megcsillantva.

Így kis időt kell várni a kezdésre, megpillantok az arcán egy kis mosolyt.

-       Nem értem, miért kell táncolnunk azért, sikerüljön a zongorajátékom? - kérdezi érdeklődve.

-       Azért! Ha elérkezik az a rész, éppen megakadsz, gondolhass valami jóra, és sikerül átvinni az akadályt. Vajon a vizsga feladat mi lesz? – válaszolom.

A táncpróbánk vége nem sokára, örömet látok rajta, így biztosan tudtam segíteni, majd együtt lépünk a zongorához.

-       Mielőtt neki kezdenél, egy dolgot ne felejts el! A te feladatodra koncentrálj, legyen az Bach vagy Beethoven, azt se, vedd, úgy mintha táncolsz, a partnered a zongora, az elején te vezeted, azután megfordul. Olyan résznél ahol elakadsz, gondolj valami jóra, szép dologra. – mondom.

-       Ahogy mondtad, megpróbálhassuk. – mondja, így a hangjában azt érzem, meg akarja tenni.

A zongora mellett állok, így ő leül, és neki kezd.
Olyan kedves arca van, hogy csak nézni lehetne sokáig, kár a szülei, inkább az édesapja, nem segíti a tanulásba, ha még is. Meglátom a vizsga után, megérdemli, kedves mindenkivel, mit ér a kedvessége, és a bájossága, ha otthon nem figyelnek rá. Sokáig elnézném a vonzó alakját, és gyönyörű arcát, de nem olyan helyen vagyunk, mert bármikor beléphetnek.

 

Senki földje.

Ezzel a kis történettel kívánok minden olvasómnak, Békés Boldog Karácsonyt, és Örömökben gazdag új évet.

A történet 1914-ben veszi kezdetét, pontosan a frontvonalból, ott, ahol három nemzet honvédjei néznek farkasszemet, és közöttük található a senki földje, egy semleges terület. A német katonák néznek szembe a francia-brit erőkkel, éppen az állóháborúnak nevezett helyzetben vannak. A várakozás, melyik fél kezdi a támadást, december 25. van, ami már át ment az éjfélbe, az a helyzet is előállt, hogy a német védők váratlanul elkezdenek dalt énekelni, az ellenfeleik, nem értik mi történik, és hírtelen ők is énekelnek, egyszerre énekel a két térfél.
Az ellenfelek egymással szembe ásták ki a védőárkaikat, nagy a távolság a két fél között.
A német védők közöl, az egyiknek egy ötlet jut eszébe, mert éppen egy kis cserepes fát öltöztetett fel, csak gyertya van rajta, és kezébe véve, hírtelen magasra emeli.
A bajtársai csodálattal néznek rá, vajon mit akar tenni, mert ha kilép, akkor akár le is lőhetik, de ő bízik a karácsony szellemébe, nem történik vele semmi. Lassan kezdi a helyét elhagyni, kilép a védelmet nyújtó árokból.

-          Bajtársak! Elérkezett ez a szent nap is, a karácsony napja, és a karácsony szelleme, engedjen a csatatereken, ezen a két napon legyen béke, és hallgassanak el a fegyverek.

A védelmet nyújtó helyétől távol áll meg, így céltábla lehet a szövetséges honvédeknek, de ahol meg állt, az a senki földje.
A bajtársain néma csend, aki kilépett már, az tovább mondja a beszédét, meglepetésükre, az ő ellenségének tartott honvéd is kezd énekelni, a Csendes éj címűt. A francia brit szövetségeseknél is kis zavar érezhető, így tüllűk is az egyik, ugyan azt kezdi tenni, de még nem látta az ellenségét. A kezébe ugyan úgy fenyőfa, amin a gyertya meg van gyújtva.
De ő énekelve kezdi elhagyni az őrhelyét, így az ő bajtársai is kíváncsian figyelnek, és csodák csodájára az ellensége ugyan úgy énekli, és tovább haladva a senki földje közepén találkoznak. Az éneklés végén egymásnak átadják a cserepes fenyőt, azt követően egy csoda is kezdetét veszi, egymást átölelik. Akik figyelték a jelenséget ők is kezdik elhagyni a lövészárkot, hogy a Senki földjén találkozhassanak.

Felhívás-2016-1

Kedves Olvasó! Olyan oldalnak is tagja vagyok, ahol egész novellát lehet közölni, megtalálsz azon is.
https://www.wattpad.com/user/mate1979

Álmodtam egy világot 9.-oldal-16.oldalig

Arrébb teszem a ládát.

-          Miben segíthetek? Talán medvecukrot kérnek? – kérdezem, érdeklődve.

-          Nem tudom, te vagy az a Jim az iskolából! Nem kérünk cukrot, láttál-e erre fiatal lányt, hátha a Pauletta lányt ismered. Randevút szerettünk volna, tudjuk, már van választott vőlegénye. – válaszolja az egyik, akinek nem jó híre van az iskolában.

Az üzletben végignéznek, inkább a szemükkel fürkésznek, majd belép édes anyukám.

-          Szervusztok, fiuk! Talán vásárolni szeretnétek. – kérdezi anyukám.

-          Á nem kérünk semmit, azt hittük idelépett be egy lány, de nem, akkor nem is zavarunk.

Az ajtón ki is lépnek, majd lassan kezdik elhagyni az üzletet.

-          Fiam, ezek nem az iskoládban tanulnak?

-          Igen, édes anyukám! A Pauletta lányt keresik, úgy gondolom, mást szeretnének tőle, nem csak beszélgetni. Abban a korban vannak, lehet barátkozni lányokkal, Agnes már foglalt, vigyáznia kell most már. – válaszolom.

-          Jól mondod! Ha elérkezik az idő, megbeszéljük azokat a dolgokat, amit tudni kell a lányokról. – mondja, kis mosollyal az arcán.

Anyu, teszi a maga dolgát, én belépek a raktárba, és ott találom Agnest.

-          Köszönöm, nem mondtad el itt vagyok, amit halottam, jól gondolod.

Látom róla, szomorú, biztosan fél valamitől, a nagy dobozon ül, lehajtott fejjel, hozzá lépek, leguggolok elé. Megfogom a finom kezét, az arcába nézek.

-          Bánt ugye valami? Látom rólad, már felnőttnek számítol, hónapok múlva lesz esküvőd, boldognak kéne lenned, helyette itt ülsz velem egy raktárban, szomorúan. – mondom, gyengéd hangot is adok bele.

-          Igen, jól gondolod, örülni kellene nekem, boldogtalan vagyok. Hiába van pár fiú barát, aki biztosan mást szeretne tőlem, a szokás szerint, a nászéjszakára szabad hagynom a női dolgomat, akkor veszíthetem el. – válaszolja kedvetlenül.

Ahogy a szemébe nézek, könnycseppet pillantok meg, valahogy meg kellene vidítani.
A kis Agnes bele megy a találkozóba, ami nem messze van a községtől elhagyott fészer, már nem olyan kicsi, már felnőttnek számit. A raktárból együtt lépünk ki.

-          Te lányom! Hogy hogy itt vagy, ugye a fiam nem bántott? – kérdezi érdeklődve édesanya.

-          Nem Puttmannéni! Két fiútól szöktem el, ő elbujtatott, mert nem akartam velük találkozni. – válaszolja sóhajtozva.

-          Az a két fiú, aki itt volt? – kérdezi anyám.

-          Igen, tudják, a barátaimmal nem találkozni, és a női énemet nem szabad elveszítenem. – válaszolja a lány szomorúan.

-          Ki kisérem, hátha elmentek. – válaszolom örömmel.

-          Inkább kísérd haza, így a legjobb, nem bánthatják. – mondja kis mosollyal az arcán.

A hírnek nagyon örülök, így elkísérem, és az úton beszélhetek vele, éppen az ajtónál állok, széjjelnézek, elmentek-e. Nyugodtan inthetek, mert nem látom őket, majd indulunk is, elhagyjuk az üzletet.

-          Köszönöm, hogy haza kísérsz, ugye bízhatok benned, tudom nem vagy olyan, mint a többi. Mást akarnak tőlem, nem a táncrendet a bálhoz. – mondja, de megpillantok egy kis mosolyt

Ezek szerint bízik bennem, ez jó nekem.
Út közben beszélgetünk, nem csak a terveinkről, hanem másról is.

-          Tudom, jó módúak a szüleid, boldognak kell lenned, helyette szomorú vagy, nekem kellene szomorúnak lennem, az édesapám miatt

-          Nagyon jól dolgozik, mindenkinek segít, miért bánkódsz miatta? – kérdezi meglepődve.

Az igazat el kellene mondanom, bíznom kell benne, neki vigyáznia kell, mint minden hasonló korúnak, aki a házassága előtt áll.

10.

Elérkezik az a nap, amikor a találkozót Agnesel titokba meglehessen, mert tudjuk, a környezetünkben ki mit tesz. Édesanyám tudja, a barátaimnál vagyok, a szombati nap a biciklivel és egy kosárral, ami meg van rakva egy kis étellel, kerülő úton indulok a megbeszélt helyhez. Az utat rövidítve hamar megérkezek, kezembe veszem a kosarat, a biciklimet elteszem egy fedett helyre.

-          A házba benézek, hátha nincs senki, és amit kell arrébb tenni, azt előkészítsem. Ha jól látom, rendben van minden. Az ülőhelyet elrendezem, a lepedőt leterítem. – mondom boldogan.

Amit kigondolok, azt úgy is kezdem tenni, még nem veszek ki semmit a kosárból, a biciklit inkább behozom, elfér, mert van hely bőven. Nem kell sokat várnom, és a Pauletta lány megérkezik, ugyan úgy a biciklijével, ő is behozza, majd köszöntjük is egymást.

-          Mielőtt elmondanánk egymásnak, amit kell, enni kéne egy kis falatot. – mondom boldogan.

-          Benne vagyok, látom meg is terítettél! Ugye jól áll rajtam ez a ruha, örülök, itt lehetek. – válaszolja, a kedves mosolyával.

-          Igen, gyönyörű a ruhád, éppen dicsérni akartam, ha veled vagyok, boldoggá teszel. Nem vagyok még annyi éves, mint te, de be kell vallanom, hogy tetszel, tudom, már késő, mert már el vagy jegyezve. – válaszolom, kicsit szomorúan.

-          Igen, szívesen választanálak, mert segítettél, és egy kínos helyzetben megmentettél. – mondja örömmel.

Amit válaszolt, nagyszerű érzésnek érzem, boldog vagyok, a szénára ülünk, a kosárból kezdek pakolni.

-          Látom, van minden finomság, ugye nem baj, ha arrébb lépnék, mert megnéznék egy női dolgot, mert minden hónapban át kell élnem, ugye nem baj? – kérdezi egy kicsit szomorú hangon.

-          Nem baj, nyugodtan nézd meg, addig megterítek. – válaszolom.

Feláll, és lépni kezd azon helyhez, ami takarva van, mert ott a szénák fel vannak halmozva, nem lehet látni.

-          Ugye nem baj, ha megkérdezem, mióta van ez a helyzet neked, a hónapban történő valami? Olyankor mit érzel? – kérdezem érdeklődve.

Megpillantom a felső ruházatát, hogy a szénán lóg, mert úgy van elrendezve, mit, ha öltöző is lenne.
A terítőre kezdek kipakolni mindent, az illedelmesség az, ha megvárom, és együtt kezdhetünk falatozni, a szénából készült falhoz pillantok, amikor elcsodálkozok a látottan, ott áll egy szál öltözékbe, a testét most látom olyan vonzónak, mert amilyen ruha van rajta, kiadja minden női alakját, combja közepéig ér. Felállok, és megteszem azt a pár lépést.

-          Agnes, még nem láttalak ilyen ruhában! Miért nem öltözöl fel, és miért nézel rám olyan furcsa pillantással? – kérdezem csodálkozva, az alakját gyönyörűnek látom.

-          A havonta történő dolgom megjött, van fájdalmam, de tűrhető, furcsa érzést érzek, ilyen öltözékbe te láthatsz. Nem tudom, mit tegyek, nőnek számitok, te férfinak. – válaszolja furcsa hangon.

A lány szaván elcsodálkozok, felajánlja magát, bámulom nagyon, ahogy előttem áll lengén, ahogyan az idomai kidomborítják a szoknyaruháját, ami fehér színű. Szavakkal nehéz elmondani, az érzést. Végig mér, megfogja a kezemet, megtesszük azt a kis lépést a ház falához, ami merev, és ahhoz simul, a kezemet a derekához teszi, majd a szemembe néz, közeledni kezd felém, biztosan csókolni akar.

-          Nem vagyok még annyi idős, amennyi te, nekem még várnom kell. – mondom.

-          Nem számit! – válaszolja kis mosollyal, ami jól áll neki.

Az ajkunk éri egymást, várom, mit szeretne tovább, és így fogom tudni, mit kell tenni a fiúnak. Különleges érzést kezdek érezni, mintha azt súgja, tedd meg, itt a lehetőség.

-          Ha nem számit, hogyan tovább? – kérdezem.

A kezemet megfogja, a szénákhoz lépünk, kezdi lassan leöltöztetni, együtt dőlünk a szénára, a hátamra fektet, majd az ölembe ül, megtámaszkodva, kezd felém hajolni.

-          Csodásan nézel ki! Van vőlegényed, akivel házasságot fogsz kötni, ami fontos a nászéjszaka, és most itt vagy velem. – mondom boldogan.

Ha már ő kezdte, akkor belemegyek, csókolózásba kezdünk, akkor megadom neki a boldogságot. Még nem láttam olyan széplányt, mint Agnes, az alakja tökéletes. Amit együtt teszünk, nem fogom elfelejteni, és ez lesz a mi kettőnk titka. Biztosan az a valami kényszeríti, amit minden hónapban megy át, nem számit mennyi éves vagyok.

12.

Az a dolog megtörtént közöttünk, egymás mellett fekszünk, a testünk takarva van. Ő alszik, mert a szeme be van csukva, így sokáig nézhetem, gyönyörű alakját, amit a ruha megmutat. A szemét hirtelen kinyitja, az oldalamon támaszkodom, az arcán örömet olvasok le.

-          Agnes! Most, hogy megtettük, boldogságot érzek, látom te is az vagy, mit fogsz tenni ezek után? Már nem vagy érintetlen, a vőlegényednek mit fogsz mondani, ha elérkezik az ideje? – kérdezem érdeklődve.

-          Jim! Ezt még nem gondoltam át, mert csak az volt tudatomba, a legjobb barátommal tegyem meg elsőnek, tudom, hogy nem kellett volna, de a vágyam erős volt. Az esküvő napjáig meg kellene őriznem az ártatlanságomat, de addig hátha eszembe jut valami. – válaszolja, kicsit szomorúan.

-          Amit megtettünk, azt titokba kell tartani, egy iskolába járunk, bízhatsz bennem, tegyünk úgy, mint előtte. – mondom.

Ahogy voltunk, egy takart ruhába, kezdünk falatozni, vidámnak látom, mert az arcán megvillantotta szép mosolyát. Előtte rosszkedvűnek láttam, most öröm ránézni.

-          Ezen a helyen veled lennék egész nap, de nem lehet, még vissza kell öltözni, ha erre tévedne valaki, ne lássák, megtettük, amit nem szabadott volna. – mondja Agnes, szomorú érzést is éreztem benne.

-          Ha szeretnéd, akár titokban is találkozhatunk, ezen a helyen, mert nem gondolják, titkos találkozó hely. – mondom, kicsit boldogan.

A falatozással végzünk, amíg a lány át öltözik, addig én mindent visszakezdek pakolni a kosárba, meg van hamar, így én is vissza kezdek öltözni. Az az ötlet jut eszembe, hátha segíteni kell az öltözködésben, megteszem azt a pár lépést, már csak azt a ruhát kell felvennie, amit először vett le.

-          Már összepakoltam, az öltözésben segítsek valamit? – kérdezem érdeklődve.

-          Nem kell segíteni, egyedül is megy. – válaszolja.

-          A havonta megtörténő valamivel, tudtál kezdeni valamit? Hogyan hagyjuk el a helyet? – kérdezem.

A javaslatát kezdi elmondani, addig én a szalmáknál széjjelnézek, hagyunk-e ott valamilyen nyomot.
Először Agnes indul haza, kis idővel én kezdek indulni, olyan utat választok, amit kevesek ismernek, épségben érek haza. Szerencsére a szüleim nincsenek itthon, így megkönnyebbülök, arra kezdek gondolni, lemegyek anyához az üzletbe, és segítek neki, az első az, a kosárból kipakolok, hamar végzek, így indulhatok, az ajtót jól becsukom. A szokott helyen gyalogolok, így el is érem az üzletet, belépve köszönök édesanyának.

-          Édesanya, kell valamit segíteni? – kérdezem érdeklődve.

-          Igen, a raktárba kellene egy kis rendet tenni! Remélem el tudtad rendezni a dolgodat, amiért elkéredzkedtél. – válaszolja.

-          Igen, édesanya, elrendeztem! Akkor be is lépek a raktárba. – válaszolom örömmel.

Indulok is a helyiséghez, remélem sikerült a Pauletta lánynak hazatérni, ha találkozok, vele rákérdezek, úgy, hogy ne hallja senki. A kedvesnek, pár hónap múlva lesz az esküvője.
A feladatba be le is kezdek, a raktárba lehet hallani mit, kérnek, így megtudhatom, ki mi történik.
Fél órával később.
Arra gondolok, pihenek egy kicsit, megeszek egy almát, amikor is egy vásárló belép, a hangját meg ismerem Agnes az, és az anyukája. Anya hangját hallom, hogy hív.

-          Jó napot kívánok hölgyem! Mit adhatok? – kérdezem.

-          Fiam! Én kiszolgálom az anyukát, te a kedves lányát, tudom, ügyes leszel a kiszolgálásban. – mondja édesanyám boldogan.

Arrébb lépünk, lesz alkalom megkérdezni, majd mondja is, hogy mit kér, suttogva kérdezhetem, majd suttogva válaszolja, így megkönnyebbülök, most már boldogan szolgálom ki Agnest. Amit kér, becsomagolom, majd a papírra felírom, mit adtam, így édesanya, tudja, mennyit kell fizetni, a családnak.

14.

Egy hónappal később.
Éppen itthon vagyok a szobámba, és a házi feladatot írom, egy kicsit megéheztem, így lemegyek a konyhához, készítek harapni valót. Neki is készülök, amikor hallom a bejárati ajtó nyílik, odanézek, a meglepetésemre édesapám az.

-          Édesapám, ilyen hamar hazajött? Talán valamit itthon felejtett? – kérdezem érdeklődve, mert az arca mást is elárul.

-          Nem édes fiam! Itthon van-e édesanyád? – kérdezi.

-          Az üzletben van! Nem sokára én is megyek, segíteni. – válaszolom, meglepődve.

-          Jó, hogy nincs itthon, mert veled szeretnék beszélni, ezért kérlek, ülj le! Fontosról kell beszélni, a Pauletta lányról szeretnék kérdezni. – mondja.

-          Róla, az iskolában jól tanul, néha találkozunk, és beszélgetünk az élet dolgairól. Mit szeretne kérdezni? – kérdezem, azért van bennem félelem, lehet, a titok dolgomról, biztosan kiderült.

Talán valahogy Agnes elmondta.

-          A községben az a hír járja, a kis Pauletta lány áldott állapotban van, mert olyan jeleket ad, az anyukája arra következtet, és már nem ártatlan. A barátait megkérdezték erről a dologról, azt állítják, ők nem tettek vele semmit, mert tudják már foglalt. Említetted, voltál sokat vele, és tanultatok is együtt, de bevallotta sokat együtt voltatok, és megtettétek azt, sokáig nem akarta kimondani a nevet. – mondja édesapa, szigorú tekintettel.

Mit is tudok mondani erre, így be kell vallanom, a következményét vállalom, Agnes tényleg bátor, sokáig nem mondta ki a nevemet, dicséretes, ha apám megbüntet, nem számit.

-          Fiam, gyere velem! Elrendezzük ezt a tett dolgot. – mondja szigorúan.

Vele kezdek menni, indulunk fel az emeletre, van bennem félelem is, lehet, megbüntet. Felérünk, a szobámhoz.

-          Öltözz derékig! – mondja szigorú tekintetével.

Kezdi a derékszíjat a nadrágjából kihúzni.

-          Feküdj az ágyra, most szíjat hasitok a bőrödből, amit tettél a szigorúan bűn volt, mert azt a házas fél teszi meg szívből.

A hasamra fekszem, így felkészülök, megbüntet, az elsőt meg is érzem, kezd fájni, így a jóra kell gondolnom, hogy ne érezzem, nem bánom, amit tettem, mert abba a kis időben a szép Agnest boldognak láthattam.
Sok év telik el azóta, hogy a kis Jimet az apja megbüntette, sok minden történt. A naptár 1975-öt mutat, a történet, az Indiana Állambeli Pasca nevű községben folytatódik.
1975 nyarán hatással van még a vidékekre, az egymás melletti élés, úgy, hogy a fehér bőrűek a fekete bőrűek között, van, hogy megférnek.
A Davis család tengeti életét, ami megszokott számukra, a szomszédjaival megértik egymást. Júniusi szombat van, már kezdetét veheti a nyári szünet, végre nem kell menni még szombaton se.

-          Bemutatkozom: Davis Brian Andrewnek hívnak, tizenhárom éves vagyok, az édesapámat Jamesnek hívják, a foglalkozása, gazdálkodó, az édes anyukámat Barbarának hívják, háztartásbeli.

Együtt kezdünk reggelizni, végre megtehetjük, korán kelők vagyunk, mert a reggelinél az óra hétórát mutat, megbeszélhetjük a közös napi feladatot.

-          Gyermekem! Ma a gazdaságban nem kell, hogy gyere, ha édes anyukádnak segitel, az jó lesz, így azt is fogod tudni. – mondja édesapám.

-          Jó, hogy említetted, kell a segítség, de, ha be kell menned az iskolába valami feladathoz, a bizonyítvány átadás előtt, akkor bemehetsz nyugodtan. – válaszolja édesanya, a kedves mosolyával.

-          Úgy lesz, mert lenne feladat. – válaszolom, kicsit boldogan.

A hírnek örülök, mert, ahogy édesanyám mondja, így tudok pár társammal beszélni, még a nyaralást is. A reggelizés nem sokára meg lesz, apukám indul a gazdasághoz, anyukámnak annyit segítek, az asztalt lepakolom.
Megvan hamar, így a szobám felé indulok, a táskába tehessem azt, amit vinnem kell.
Percek múlva készen állva, köszönni kezdek anyukámnak, a biciklimhez lépek, és indulni kezdek.

16.